A 250 000 főnyi oszmán hadsereg I. Szulejmán vezetése alatt 1521. augusztus 28-án, hét évtizeddel Hunyadi János nándorfehérvári győzelme után, végül elfoglalta a várost, nagy részét a földig rombolta, és teljes keresztény lakosságát Isztambulba deportálta. Ezzel hosszú időre az Oszmán Birodalom részévé tette és megnyitotta az utat Nyugat-Európa felé. Nándorfehérvárt (mai nevén Belgrádot) a környező szandzsák székhelyévé tették, s új lakosok – törökök, örmények, görögök, raguzai kereskedők és mások – települtek be, így az elkövetkező 150 év békét és fellendülést hozott; távol a harcoktól az egyik legfontosabb hadi utánpótlási és kereskedelmi központtá építették ki. A város közel 100.000 lakosával Konstantinápoly után a második legnagyobb oszmán város volt Európában.
A mohácsi csata vagy mohácsi vész 1526. augusztus 29-én zajlott le a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom hadai között, magyar vereséggel. A magyar sereg, amely mindössze 24 800 emberből állott, 85 ágyúval volt felszerelve, s még néhány horvát hadtest állt rendelkezésre. A gyalogság egy részét zsoldosok tették ki, az idegenek közt főleg németek, bajorok és csehek voltak, de akadt néhány spanyol is. Ezzel szemben a török sereg erőit hatvanezer reguláris szpáhira és janicsárra teszik. Az alig másfél-két órás csatában a magyar sereg megsemmisítő vereséget szenvedett. Elesett 4000 lovas, 10000 gyalogos köztük a fővezér Tomori és Szalkai László esztergomi érsek. A menekülő király a Csele-patakba fulladt. A Mohács határában megvívott csatát a későbbi történetírásunk úgy emlegette, mint „nemzeti nagylétünk nagy temetőjét”. Valószínűleg a mohácsi csata a magyar hadtörténelem legtöbbet emlegetett ütközete.
A mohácsi csata eseményeit dolgozza fel az Against the Odds wargame magazin egyik játékmelléklete, a Suleiman the Magnificent. Az alacsony komplexitású, nagyjából 2 órás játékban a magyar seregek hősies küzdelmét játszhatjuk le a túlerőben lévő oszmán hadakkal szemben. Talán sikerül átírnunk a történelmet is.
