Wargame 1 x 1

Mielőtt belevágnánk a játékok ismertetésébe az újoncok kedvéért szeretném, ha ma körüljárnánk egy kicsit témánk alapjait. Mit nevezünk wargame-nek? Milyen jellemző fajtái vannak? Tényleg olyan nehezek, mint amilyennek beállítják őket? Még soha nem játszottam ilyesmivel, tetszenének nekem? Ilyen kérdésekre kaphatsz választ a most következő sorokban.

Tehát, először is, mi is az a wargame? Ha nagy általánosságban beszélünk, akkor wargame-nek nevezhetünk minden katonai, harci jellegű játékot legyen az történelmileg valós, vagy kitalált világba építve. Így egy felállított harci helyzetet próbálnak meg a felek végigjátszani, különböző taktikai és stratégiai döntések meghozatalával. Mondhatnánk, hogy mindez egy békés módja a háborúzásnak.

Ha a kialakulását szeretnénk megismerni, akkor a 19. század elejéig kell visszanyúlnunk. Amikor is a porosz hadsereg tisztjei, a harcok kimenetelét próbálták megjósolni, és különböző stratégiákat dolgoztak ki, illetve tanították az újonc tiszteket a háborúzás fortélyaira. Később, a század vége felé, Angliában már szabályokat dolgoztak ki és kicsi figurákat használtak a jobb szemléltetés végett. Az 1950-es években kerültek piacra az első tömegeknek szánt harci játékok, Charles S. Roberts jóvoltából, akit máig a modern wargame-ek atyjának tartanak. Innen már nem volt megállás, a nyugati országokban a 60-as és 80-as évek között virágkorát élte a műfaj, több órányi elfoglaltságot nyújtva az önjelölt tábornokoknak. Ma, amikor a társasjátékozás emberek százezreinek hobbija, már viszonylag kevésnek tűnik a wargamerek száma, de szerencsére a kiadók még így is gondoskodnak az új és innovatív játék utánpótlásról.

Alapvetően két nagy csoportot különböztethetünk meg a témában. A terepasztalos (tabletop) és a hagyományos tábla alapú wargame-eket. Az elsőben szépen kidolgozott, szinte művészi figurákkal játszhatjuk le a kiválasztott csatákat, igényesen kialakított terepasztalon. Általában meghatározott erősségű csapatokat állíthatunk fel és mérőszalaggal meghatározott távolságokra mozgatva, támadhatunk egymásra seregeinkkel. Mint az általában minden hobbinál lenni szokott, ez sem olcsó mulatság. A csapatok megvásárlása és kifestése pénztárcát és időt nem kímélő szórakozás. De vitathatatlan, hogy egy igényesen festett csapat egy szép  terepasztalon szemet gyönyörködtető látvány.

A másik nagy csoport a hagyományos tábla (vagy kártya) alapú wargame-ek csoportja. Itt találkozhatunk a szokásos karton lapocskákkal (counter) telezsúfolt térképek tömkelegével, de előfordulnak kis miniatűrökkel játszható darabok, illetve a csak kártyalapokból álló játékok is.

Témájukat tekintve négy nagy csoportra bonthatjuk őket. A legelterjedtebb és legtöbb játékot magába foglaló terület a történelmi wargame-ek csoportja. Itt az őskortól a modern hadviselésig, minden érát megtalálhatunk, korábban történt események újrajátszására adva lehetőséget. Számos játékból választhatjuk ki az ízlésünknek és érdeklődésünknek megfelelőt.

Másik nagy csoport az alternatív történelmi wargame-ek. Ezeknél egy alapvetően létező korszakot vegyítenek egy "mi lett volna ha" elemmel. Például a World at War játékban a NATO csapatainak kell szembeszállnia a szovjet fenyegetéssel, mely árnyékot vet Európa kontinensére, 1985-ben. Ilyen és hasonló, izgalmas témákkal találkozhatunk a játékok ezen fajtáinál.

A maradék két fő csoportot nem kell nagyon részleteznem. Az egyik a fantasy, a másik a sci-fi témát érintő wargame-ek családja.

Vessünk egy pillantást a játékok mechanizmusára is, hiszen lényeges különbségek fedezhetők fel ezen a területen.

   Elsőként megemlíteném a „hex and counter” jellegű játékokat, melyek táblája egy hatszögmezővel borított térkép. Ezeken a hatszögeken (hexagon, hex) mozgatjuk a korábban már említett kartonlapocskákat, countereket vagy miniatűröket. Minden egyes hex-en egy vagy több egység tartózkodhat, és bizonyos távolságra lévő más egységeket támadhat. Ez a fajta mechanizmus a legelterjedtebb a wargame-ek között.

   Egy másik népszerű fajta az úgynevezett „point to point” mozgásos mechanizmus. Ezeknél a térképen lévő kiemelt helyeket (pl. városokat, vagy országokat) egy vonallal kötik össze, melyek mentén mozoghatnak az egységek. Ezt a módszert használják családi társasoknál is (pl. Isla Dorada).

   Találkozhatunk még az úgynevezett terület mozgásos (area movement) játékokkal. Ilyenkor a térkép adott, egymástól elválasztott területekre van osztva és egységeinkkel a szomszédos területekre mozoghatunk át. Ezt láthatjuk a eurogame-ek közül, például a Small World-ben.

   Mostanában egyre nagyobb tábora van a block játékoknak is. Ezeknél az egységeket egy fa vagy műanyag téglatest jelképezi, aminek az adatait csak a tulajdonosuk látja. Az ellenfél csak a harc kezdetekor tudja meg, hogy milyen egység az addig ismeretlen téglatest. Ezzel nagyon szépen tudják demonstrálni a háború ködét, vagyis az ellenség teljes ismeretének hiányát.

   Beszélhetünk kártyavezérelt (card driven game, CDG)  mechanizmusról is. Ebben az esetben a játékosoknak, a kezükben lévő kártyák segítségével kell utasítani egységeiket, vagy bizonyos eseményeket létrehozni. Ezek hátránya lehet, hogy szövegezésük miatt idegennyelv-tudást igényelhetnek.

    Léteznek akciópontok elköltésével vezérelt rendszerek (action point allowance system), melyekben adott számú pontból kell elkölteni, hogy egységünket mozgassuk, esetleg tüzeljünk vele.

    Egy nem túl gyakori rendszer a „chit-pull system”, melyben egy pohárból, vagy zsákból, látatlanul húzott lapka dönti el, hogy melyik fél lépése következik majd.

     Egy szintén ritkán előforduló mechanizmus, amikor a játékosok egyszerre döntik el, hogy mi lesz az akciójuk (simultaneous action selection), majd egyszerre hajtják végre azokat. Sokszor váratlan helyzeteket generálva.

Ezek a mechanizmusok természetesen keveredhetnek egymással, lévén, hogy egyik a mozgást, másik az aktiválást befolyásolja, így számos lehetőség közül választhatunk.

Egy lényeges felosztás marad még a cikk végére. Nevezetesen a játék léptéke szerinti csoportosítás.

   A „skirmish” típusú játékoknál egy játékelem egy embert, vagy lényt jelképez. Ez alkalmas az egy-egy elleni küzdelem szimulálására. Ezeknél fő cél az ellenséges elem elpusztítása. Jellemzően a terepasztalos játékoknál fordul elő.

   A taktikai szintű játékoknál az egységek 8-15 tagú rajokat jelentenek, melyeket egy nevesített parancsnok vezet, vagy  formálhatnak akár nagyobb, 30-50 fős szakaszokat is. Ezek a wargame-ek egy kisebb csatát szimulálnak, sokszor a cél nem is az ellenfél eliminálása, hanem meghatározott terület elfoglalása, vagy a csapatunk biztonságos kijuttatása a térképről.

  A hadműveleti (operational) szintű játékok már alkalmasak egy hadjárat szimulálására, ahol néhány ezertől 10-15 ezer fős csapataink csaphatnak össze. Itt már sokszor figyelnünk kell az utánpótlás megszervezésére, az ellátmányozásra és számolhatunk más zavaró tényezőkkel is, mint pl. időjárás.

  A stratégiai léptékű játékok már egy teljes háború összességét magába foglalhatják, a különböző hadszínterektől kezdve a politikai visszhangokig, a háború gazdasági vonatkozásaival egyetemben.

Mint láthatjuk a wargame-ek rengeteg módot kínálnak, hogy mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb kort, mechanizmust és léptéket. Vannak köztük érdeklődőknek és kisebbeknek, akár gyerekeknek szóló könnyű és rövid játékok (kb. 60 perces játékidővel), melyek nem igényelnek nagy energia és időráfordítást, ilyen például a Memoir'44 játékcsalád. Szép, könnyű, élvezetes, rövid. Kezdésnek tökéletes. Akik viszont nagyobb kihívásra vágynak azok is megtalálhatják kedvencüket, hiszen az átlagosnak mondható 4-5 órás wargame-ektől kezdve, a részletes, mindenre kiterjedő 100 órás játékidejű óriásokig minden fellelhető a piacon. Persze ez utóbbiak már egy külön életformát igényelnek és nem utolsó sorban egy hasonlóan elkötelezett játékostársat.

Remélem sikerült érthetően bemutatnom az alapokat, hogy mindenki képet kaphasson a wargame-ezés sokszínűségéről.