1983. szeptember 26-án, kora hajnalban a szovjet rakétaészlelő műholdrendszer azt jelezte, hogy amerikai interkontinentális rakétát lőttek ki a Szovjetúnió felé. Stanislav Petrov ügyeletes tiszt úgy ítélte, hogy téves riasztás lehet, hiszen egy atombomba támadást az amerikaiak bizonyára számos rakéta egyszerre kilövésével indítanának. Nem értesítette nyomban a szovjet felsővezetést, amint az érvényben lévő parancs szerint kellett volna. Ekkor azonban a számítógép további négy rakéta kilövését jelezte az USÁ-ból a Szovjetúnió felé. Stanislav Petrovra iszonyú felelősség nehezedett. Ha megnyomja a szirénázva villogó Start gombot, elindul az atomtöltetű rakétaraj ellencsapás. A két szuperhatalom közt már amúgy is pattanásig feszült volt a helyzet, mert három héttel korábban, szept. 1-én a szovjet légvédelem lelőtt egy koreai utasszállító gépet, a 269 utas (köztük sok amerikai) mind meghalt. Ráadásul a NATO hadgyakorlatot tartott Európában taktikai atomfegyverekkel, s a szovjet vezetés szerint ez egy invázió fedőművelete is lehetett. Így az orosz stratégia lényege az volt, hogy amerikai rakéták kilövésének észlelésekor nyomban indítani kell az ellencsapást. Stanislav Petrov úgy döntött, hogy nem vállalja egy atomháború kirobbantását. Noha a műholdrendszer riasztása tévesnek bizonyult, hosszú vizsgálati eljárást indítottak ellene parancsmegtagadásért. Végül nem büntették meg, de kérésére leszerelték, mint alkalmatlant. Nyugdíjasként élt tovább, megromlott egészséggel s pszichológusi kezelésre szorult.
